Kategória: Írások

Tipikus eset: négyezer követő a Facebook-oldalon, és amikor kimegy egy poszt, kétszázan látják. Nem azért, mert rosszul van megírva. Azért, mert a Facebook így döntött. Ha fizetsz, többen látják. Ha nem, kevesebben. A négyezer ember a tiéd volt, gondoltad. Nem. A Facebooké.

Bérelt terület

A Facebook-oldalad, az Instagram-profilod, a Google-cégprofilod, a Wolt-listád: mind bérelt terület. Nem fizetsz érte, ezért úgy tűnik, hogy a tiéd. De nem te döntöd el, ki látja. Nem te döntöd el, milyen sorrendben. Nem tudod letölteni a követőid e-mail-címét. És ha egy automata rendszer úgy dönt, hogy megsértettél egy szabályt, letiltanak, és nincs ember, akinek elmagyarázhatnád, hogy tévedés.

Ez nem összeesküvés. Így működik, és az ő szemszögükből teljesen logikus: ők egy platformot üzemeltetnek, nem a te vállalkozásodat.

Jutalék

Az ételfutár-alkalmazások és a szállásfoglaló oldalak hoznak vendéget, ez igaz. Cserébe a rendelés tizenöt-harminc százalékát elviszik, és a vendég adatait megtartják. Aki nálad rendelt a Wolton keresztül, az a Wolt vásárlója, nem a tiéd. Legközelebb is ott fog keresni, és lehet, hogy a szomszédot találja meg, mert az fizetett a kiemelésért.

Számold ki, mennyit fizettél tavaly jutalékban. A legtöbben nem szokták. Aki kiszámolja, az általában meglepődik.

A saját föld

A weboldalad ezzel szemben a tiéd. A domain a te nevedre szól, a tárhely a te szerződésed. Amit oda kiraksz, ott marad, amíg te úgy akarod. Aki ott foglal asztalt vagy időpontot, annak a nevét és e-mail-címét te látod, és te írhatsz neki jövő hónapban, hogy van új étlap.

Nem szebb, mint egy Instagram-profil. Kevesebben is nézik meg maguktól. Cserébe a tiéd, és nem tűnik el egy szabályváltozással.

Nem vagy-vagy

Nem azt mondom, hogy töröld a Facebookot. Azt mondom, hogy a Facebook legyen a kirakat, és legyen mögötte egy bolt, ami a tiéd. A poszt vezessen az oldaladra. A hirdetés vezessen az oldaladra. A Wolt-vendég találjon egy kis kártyát a dobozban, hogy legközelebb rendelhet közvetlenül is, olcsóbban. Az érdeklődő hagyja ott az e-mail-címét, hogy ne egy algoritmuson múljon, eléred-e még egyszer.

Így a platformok azt csinálják, amiben jók: forgalmat hoznak. Te pedig azt, amiben te vagy jó: megtartod, aki egyszer már megtalált.

Mikor érdemes elkezdeni

Amikor a követőszám nő, de a bevétel nem. Amikor egy letiltás után két hétig nem volt rendelésed. Amikor a tavalyi jutalék összege nagyobb, mint egy weboldal ára. Ilyenkor szoktak megkeresni. Jobb lenne előbb.

A legtöbben úgy találkoznak a mesterséges intelligenciával, hogy beírnak valamit egy chatablakba, és kapnak egy udvarias választ. Vagy csináltatnak egy képet, amin a macskájuk űrhajós. Ez szórakoztató, és körülbelül annyit mutat meg az eszközből, mint egy számológép, amin csak összeadni tanultál meg.

Én Claude-dal dolgozom, az Anthropic modelljével. Nem reklám, nem fizetnek érte. Ez van nyitva a gépemen, ezt ismerem. Leírom, mire használom egy átlagos munkanapon, és azt is, mire nem.

Fájlokat olvas

Kapok egy ügyféltől egy húszoldalas árlistát PDF-ben, amiből webshop-termékek lesznek. Régen ezt kézzel gépeltem át, vagy fizettem valakinek, aki átgépelte. Most odaadom a fájlt, és megmondom, milyen táblázatot kérek belőle. Tíz perc, ellenőrzéssel együtt.

Ugyanez megy szerződéssel, régi weboldal szövegével, egy fényképezett étlappal. Beolvassa, kiszedi belőle, ami kell, olyan formában, amilyenben kérem.

Kódot ír, és le is futtatja

Ez az a rész, amit a chatablakos használatból nem látni. Nem csak javasol egy kódot, hanem megírja, lefuttatja, megnézi a hibát, javítja, újra futtatja. Egy bővítmény-módosítás, ami régebben egy délutánom volt, most egy óra, és abból negyven perc az, amíg én ellenőrzöm, amit csinált.

A kód nem lesz jobb, mint amit én írnék. Gyorsabb lesz. Ez a különbség, és nekem ez elég.

Táblázatot rendez

Ötezer soros e-mail-lista, amiben keverednek a nagybetűs és kisbetűs címek, van benne kétszáz duplikátum, és a nevek fele „kovacs.peter” formában áll. Megmondom, mit akarok látni a végén, és megcsinálja. Excelben is meg lehetne, ha fejből tudnám a képleteket. Nem tudom fejből.

Szöveget vázol

Ezt a bejegyzést is vele írtam. Én mondtam meg, mi legyen benne és mi maradjon ki, ő fogalmazott, én húztam és átírtam. Ha egy mondat nem tetszik benne, az az én hibám, mert én engedtem át.

Mire nem jó

Magabiztosan mond hülyeséget. Ha megkérdezed tőle, hány lakosa van Józsefvárosnak, mond egy számot. A szám lehet, hogy jó, lehet, hogy nem, és a hangja ugyanolyan biztos mindkét esetben. Nem tudja, hogy nem tudja. Ezért nálam minden, ami kimegy az ügyfélhez, átmegy egy emberen. Rajtam.

Nem ismeri az ügyfeledet. Nem tudja, hogy a törzsvendégeid hatvan fölöttiek, és nem fognak QR-kódot olvasgatni az asztalnál. Ezt neked kell tudnod, és nekem kell megkérdeznem tőled.

És nem ingyen van. Minden kérdés pénzbe kerül. Kevésbe, de nem nullába. Aki azt mondja, hogy az AI miatt most már ingyen van a weboldal, az vagy nem használja, vagy nem mond el mindent.

Próbáld ki máshogy

Ha valaki azt mondja, hogy ez csak egy jobb Google, adj neki egy PDF-et, és kérj belőle táblázatot. Vagy adj neki egy elrontott Excel-fájlt, és kérd meg, hogy tegye rendbe. Utána beszéljetek.

Nem azért, mert szeretem. Egy eszközt nem kell szeretni, elég, ha kiszámítható. A WordPress az.

Az interneten lévő oldalak több mint negyven százaléka WordPressen fut. Ez a szám önmagában nem érv, a McDonald’s is sok. De van egy következménye, ami már az: ha holnap más viszi tovább az oldaladat, találsz hozzá embert. Budapesten, Szegeden, egy külföldi szabadúszó-oldalon, bárhol. Nem kell engem megvárnod, és nem kell tőlem függened.

Ez a lényeg. A többi részlet, de leírom, mert kérdezni szokták.

Elvihető

A Wix, a Squarespace, a Webflow és a többi bérelt rendszer szép, gyors, és addig jó, amíg fizeted. Ha elmész, az oldalt nem viszed magaddal. Kimenthetsz belőle szöveget meg képeket, de maga az oldal ott marad, náluk. Kezdheted elölről.

A WordPress egy mappa és egy adatbázis. Lemásolod, átteszed egy másik tárhelyre, megy tovább. Ezt csináltam már többször. Fél óra, egy óra, attól függ, mekkora az oldal.

Nyílt

A kódja nyilvános. Több ezren nézik, javítják, foltozzák. Ha valaki hibát talál benne, arról a fél világ tud, és jön a frissítés. Egy zárt, egyedi rendszernél ez nincs. Ott egy ember tudja, mi van benne, és ha ő eltűnik, az oldal is vele megy.

Ismerős helyzet: egyedi rendszer, a fejlesztő két éve nem veszi fel a telefont, senki nem mer hozzányúlni. Ilyenkor általában nem javítani szoktak, hanem újat építeni. Az drágább.

Van hozzá minden

Kell egy időpontfoglaló? Van. Webshop? Van, WooCommerce-nek hívják, és a világ webshopjainak jó része azon megy. Többnyelvűség, űrlap, galéria, számlázóprogram-összekötés: mind létezik, többnyire ingyen vagy évi pár tízezer forintért.

Egyedi fejlesztést csak oda kell írni, ahol tényleg más a folyamatod, mint másé. Ez a legtöbb kisvállalkozásnál egy-két helyet jelent, nem az egész oldalt. Az egy-két helyet megírom. A többit nem írom meg újra, mert már megírták.

Ami nem jó benne

Karbantartani kell. Frissítés, mentés, biztonsági ellenőrzés. Aki azt mondja, hogy a WordPress magától elvan, az nem mond igazat. Ha elhanyagolod, két év múlva egy elavult bővítmény lyukán keresztül feltörik, és gyógyszerreklámot raknak a főoldaladra. Ez a leggyakoribb baj, amivel egy magára hagyott WordPress-oldalnál találkozni.

És nem kell mindenhez. Ha egy oldalas bemutatkozás kell, telefonszámmal és nyitvatartással, arra lehet, hogy sok. Ha egy bank belső rendszerét építed, arra biztosan kevés. A kettő között viszont, ahol a magyar kisvállalkozások többsége van, nehéz jobbat találni.

Miért mondom ezt neked

Mert az üzleti modellem erre épül. Olyan oldalt építek, amit otthagyhatsz. Ehhez olyan rendszer kell, amit más is ért.

Ha egyedi rendszerben dolgoznék, rövid távon jobban járnék: nem tudnál elmenni. Hosszú távon viszont azért maradnál, mert nem tudsz elmenni, nem azért, mert jól dolgozom. Ezt nem akarom. Inkább legyen olyan az oldal, hogy bármikor elvihesd, és mégis maradj.

A legtöbb vállalkozó, akivel leülök, egy kérdésre nem tud válaszolni: kinek a nevén van a domainje. Nem azért, mert nem figyelt oda. Azért, mert soha senki nem mondta neki, hogy ez számít. Pedig ez nem műszaki részletkérdés, hanem tulajdonjog: ha rossz a válasz, akkor a saját céged neve nem a tiéd, hanem valaki másé, aki jelenleg kedves veled.

Ez a bejegyzés nem arról szól, hogy válts fejlesztőt. Arról szól, hogy tudd, hol állsz. Ha a mostani fejlesztőd mindhárom kérdésre jól válaszol, akkor jó helyen vagy — maradj ott.

1. Kinek a nevén van a domain?

A .hu domaineknél van egy domain használó és van egy technikai kapcsolattartó. A kettő nem ugyanaz. A tulajdonos az első. Ha ott a fejlesztő cége szerepel, akkor jogilag az ő domainje az, amit te tíz éve hirdetsz a kirakatodban, a névjegykártyádon és az autód oldalán.

Ez nem elméleti veszély. A leggyakoribb történet nem a rosszindulat, hanem az, hogy a fejlesztő abbahagyja a szakmát, elköltözik, vagy egyszerűen nem válaszol többé — és a domain ott marad egy olyan regisztrátori fiókban, amihez nincs hozzáférésed. Megújítani sem tudod. Amikor lejár, bárki megveheti.

2. Kinek a nevén van a tárhely?

Sok fejlesztő viszonteladóként adja tovább a tárhelyet: van egy nagy csomagja, azon futtat húsz ügyfelet, és havonta számláz neked egy szeletet. Ez önmagában nem bűn, és néha olcsóbb is. De ilyenkor nem a te szerződésed: nem tudsz belépni, nem tudsz mentést kérni a szolgáltatótól, és ha vitátok támad, nem a tárhelyszolgáltatóval kell megegyezned, hanem vele.

A kérdés egyszerű: kinek a nevére szól a tárhelyszámla, és megkapom-e a belépési adatokat?

3. Mit kapok, ha holnap elmegyek?

Ez a legkényelmetlenebb kérdés, és pontosan ezért érdemes feltenni. Egy tisztességes válasz így hangzik: teljes mentés a fájlokról és az adatbázisról, a hozzáférések listája, az egyedi fejlesztések forráskódja, a fizetős bővítmények licencei a te nevedre — és mindez díjmentesen, néhány munkanapon belül.

Ha a válasz az, hogy „azt majd megbeszéljük”, az is válasz.

Amit öt perc alatt magad is ellenőrizhetsz

• Domain: nézd meg a nyilvántartásban (a .hu domaineknél a domain.hu whois-keresőjében), ki a domain használó. A saját neved vagy a céged neve szerepel ott?
• Tárhely: van cPanel- vagy admin-hozzáférésed? Ha nincs, kérd el. Egy mondat elég hozzá.
• WordPress: lépj be a saját oldaladra. A felhasználód adminisztrátor, vagy csak szerkesztő? Ha csak szerkesztő, nem a te oldalad.
• Mentés: le tudsz tölteni egy friss mentést? Ha nem tudsz, akkor nincs is.
• Számla: kinek a nevére jön a domain és a tárhely díja?

Mi van, ha kiderül, hogy nem a tiéd?

Először is: ne ijedj meg, és ne feltételezz rosszindulatot. A legtöbb esetben egyszerűen így alakult, mert évekkel ezelőtt senki nem gondolt bele. Kérd meg írásban, hogy írják át a domaint a te nevedre, és kérj hozzáférést a tárhelyhez. Ez pár nap alatt megvan, ha a másik fél rendes.

Ha elzárkózik, az önmagában megválaszolja a kérdést, hogy jó helyen van-e a vállalkozásod online jelenléte.

Nálunk ez az alap, nem extra

Nálunk a domain a te nevedre szól, a tárhely a te szerződésed, a jelszavak nálad vannak, és nincs hűségidő. Nem azért, mert nagylelkűek vagyunk, hanem mert ez a tisztességes felállás — és mert így nekünk kell minden hónapban okot adnunk arra, hogy maradj. A részletek az átadási garancia oldalon vannak, nyolc pontban kiírva.

Ha most jöttél rá, hogy nem tudod a válaszokat, és jólesne, ha valaki átnézné veled: írj egy levelet. Ez az átnézés ingyenes, és akkor is megmondom, mit érdemes tenned, ha végül nem nálunk csináltatod.